#1. fejezet

A Bűnözés illegális tevékenység mely leggyakrabban monumentális nyereségszerzéssel jár. Bele lehet tanulni, kemény munka, de bele lehet. Emberölés, bankrablás, emberrablás... A sor szinte végtelen. A legnagyobb motiváció egy bűnöző számára a pénz. Emberi erkölcsök figyelembe vétele nélkül, loholva is, de megszerzi amit akar. Igaz. Amit tesznek, bűnözésnek hívnak. Képesek vállalni a kockázatot, ha az ára szép summa, főleg, ha a mögöttük álló bűnszervezetek rendelkeznek némi "tapasztalattal." Szép kis százalékos arányban elosztják a bevételt. Jól járnak. A "cég" növekszik, egyre több megbízást kap minden egyes sikeres bűncselekmény után, a főnök zsebe tovább telik, míg az elkövető piszkos munkájáért cserében oltári összegeket kaphat. Nem véletlen, hisz itt nem sok minden van a zsugoriságon, és a motiváción kívül. Illetve mégis. Lelketlen, hideg férgek. Nem áll másokból ez az iparág. Hogy én bűnöző? Nem. Bár... Lényegében amit teszek, illegális, de nem mások kárára. Pontosabban; nem az ártatlan emberek kárára, hanem a pénzéhes maffiákéra. 
- Engedj el te barom! - csapkodtam Tomas karját, de mindhiába. Rezzenéstelen, bár meglehetősen ideges arccal húzott tovább a kihalt utcán. 
-Oké megyek melletted, ígérem nem rohanok el, csak engedj el! - néztem rá könyörögve.
- Hogyne. Ezt már egyszer eljátszottad.
- A francba! Reméltem, hogy nem emlékszel. - nevettem fel, miközben még mindig húzott az utcákon, ahol csendesen szemerkélt az eső, a lámpák szinte csak pislákoltak, egy lélek nem fordult elő a hűvös esti napon.
- Meglehetősen jókedvedben vagy ahhoz képest, hogy tulajdonképpen most elrabollak.
- Tomas drága! Ezt már megszoktam. Ezért is nem strapálom magamat azzal, hogy előled bújkáljak, mivel behozol, a halálosan béna és zöldfülű bandád próbál rám ijeszteni, én pedig egy apróbb csellel már meg is szabadultam tőletek, és egy bő hónapig újra jót tehetek, mialatt a főnököd csak néz, hogy hova tűnik a "kemény munkával" megkeresett pénze. - mosolyogtam lenézően.
- Nem vagy vicces. - ekkor kicsit erősebben ragadta meg karomat, mire felszisszentem, és engedett a szorításomon. - Lol, ez most más. Sokkal komolyabb, és profibb ügy, mint valaha. Ne vedd ilyen humorosra.Nagy ember van a dolgok mögött, vérbeli profi. Óriási veszélyben vagy, ha nem vigyázol magadra. - mondta komolyan.
- Ühümmm... Jah. Ha nem tudnád, életem minden perce életveszély. - forgattam meg szemeimet. Az úgynevezett maffiájuk tényleg béna. Címeres lúzerek próbálkoznak, csak azért nem buktak le még a rendőrség előtt, mert a mai zsaruk is eléggé balfaszok. Hiába hagynám, hogy nagyobb összeget kaparintson meg a bűnszervezet, akkor sem vennék észre, hogy valami nem stimmel ezekkel az emberekkel. Semmit nem árthatnak nekem, sokkal profibb vagyok náluk, én vagyok az egyetlen ember, akit ismernek a cégünktől, és ez így is marad. Elég vicces, hogy le akarnak minket leplezni, tudják, hogy én is a bandában vagyok, ismernek, vagy 10 alkalommal kapattak el Tomassal és hozattak be az helyükre, de mint minden más, a fenyegetés sem az ő műfajuk. Ők a legbénább "cég" azok közül akikkel foglalkozunk, így Alex, a főnököm sem félt, sokkal profibb ügyeket oldunk meg, őket szinte csak nyert ügyként kezeljük. Ha "el is lopatnak" Tomassal, én szerzek róluk plusz infókat, nem ők rólunk, így ők tényleg csak a bónusz pénz. Soha másik cég nem kapott el, és nem is fog. Mindig be vagyok mikrofonozva, így lényegében ha terepen vagyok Alexék mindig hallanak, ha ez a banda elkapna ide jönnek és seperc alatt kivisznek. Tomasék szövetkezete sem tud rólam semmit, a cégről sem, és nem is tudnak tovább adni infókat más maffiáknak, mivel vannak embereink is akik erről gondoskodnak. Alex kiskorom óta profinak nevel. Úgy tűnik, hogy sikerrel, mivel mára én vagyok a cégünk legprofibb, legtapasztaltabb, és legbefolyásosabb embere. A legkomolyabb ügyeket mindig én kapom, és ezzel együtt szép pénzeket is tudhatok a magaménak. Az életem életveszély. Ez van. Jah! Szóval akkor mivel is foglalkozom?! Hát ööö... Becsületes bankrabló, vagy mi. Jó nincs ilyen, de mégis van. Emberek milliói élnek úgy, hogy reményt vesztve ülnek szeretteik mellett a halálos ágyuknál. Kilátástalanok. Ekkor meglátják annak a bizonyos "csodagyógyszernek" a reklámját, melyet a bűnszövetkezetek gyártatnak. A mit sem tudó emberek megveszik nem kis pénzért a gyógyszert, gondolják ez az utolsó esély, hogy szerettük meggyógyuljon, de tévednek. Ez a bizonyos kis gyógyszer szépen lassan, de gondosan gyengíti le a beteg szervezetét, melybe az így is gyenge szervezete belehal. Nem tudják bizonyítani, hogy ettől a gyógyszertől halnak meg, mivel ez tulajdonképpen csak kicsit "gyorsít" a halálukon. Ezeket az óriási összegeket bankokban tartják, melyekből mi profi munkával kiraboljuk ezeket a pénzeket, és bizonyos összegeket visszautalunk idegen jótevőként olyan családoknak, akik ebben a gyógyszerben bízva vesztették el családtagjukat. Amolyan kis vígasz díj.
Volt már példa arra, hogy minket béreltek fel emberölésre, ahol ilyen maffiózó főnököket kellett kiiktatni. A piszkos munka sohasem volt az enyém. Mind a bankrablásnál, mind az emberölésnél vannak erre specializálódott emberek, én vagyok az egész agya. Kimegyek a terepre, felmérem a helyzetet, megtervezem az egészet, és az irányításom alatt gond nélkül lezajlanak az események. Összegezve: Becsületes ellenbűnöző vagyok.
- Oké. Lol tudod, hogy nem akarnálak bántani, és a főnöknek sem az a célja, hanem az információ szerzés, de most tényleg vigyázz magadra. - tudtam, hogy Tomasnak nagyon bejövök, tényleg nem tudna bántani, és ő is csak kényszerítve került a maffiához, ő csak behozza az embereket a céghez, és ezután kapja a fizetést.
- Mi olyan nagyon durva? Elég bénák a főnökeid nem hiszem, hogy most ne úsznám meg.
- Új emberünk van. - mondta határozottan.
- Mi? - kerekedtek ki szemeim - Mégis ki a franc?
- Majd meglátod. Nem mondhatok semmit. Csak vigyázz! - ekkor bevezetett a sötét terembe, melybe csak a kis ablakon beszűrődő fény nyújtott némi világosságot, tulajdonképpen a szoba közepén lévő széket világította meg halványan, melyre le kellett ülnöm. Ellenkeznem felesleges lett volna, mivel csak egy gombnyomásomba kerül, és Alexék itt teremnek. Kíváncsi voltam. Lényegében játszok velük. Tomas kisétált a szobából, majd nem sokkal utána nyílt is az ajtó, melyen 2 ember lépett be. Nem igen láttam őket. Az egyiket megismertem sötétben is, ő volt a maffia főnöke, köpcös, morcos ember, üres aggyal. Ám a másik közel sem volt ismerős. Egyre közelebb értek hozzám, mikor megláttam a halvány világosságban annak a bizonyos idegennek a göndör fürtjeit. Egyből megismertem. Szívem gyorsabban kezdett verni, egyre nagyobbakat nyeltem. Ez így már közel sem olyan vicces.
- Szia kislány. Gondolom észrevetted, hogy új emberünk van. A béna játékaid után úgy gondoltuk, beújítunk, és megfordítjuk az eddigi szerepjátékot. Remélhetőleg így majd többet megtudunk rólad és a kis cégedről. - mondta Gutierez a főnök. Ekkor előrébb lépett az a bizonyos újítás. Összerezzentem, amit észre is vett, és gúnyos mosolyra húzta száját.
- Gutierez itt hagyhatsz. Innentől átveszem. - mondta rekedtes hangján, de közben végig engem nézett. A főnöke eleget tett kérésének, és távozott a teremből. Még mindig gúnyosan mosolygott, és leguggolt velem szemben a székhez. - Jó újra látni Lol. Szinte...már, már hiányoztál is. - nevetett, én pedig csak egy nagyot nyelve álltam pillantásait.
- Tényleg ideáig süllyedtél volna? - néztem rá.
- Csak munkahelyet váltottam. - vont vállat.
- Ó te ezt annak hívod? 
- Jó a fizetésem, és úgy tűnik a munka sem nehéz. - mosolygott rám még mindig olyan gúnyosan, hogy felfordult tőle a gyomrom.
- Hányni tudnék tőled! - üvöltöttem rá, majd egy határozott mozdulattal tökön rúgtam, melyre ő férfiasságához kapott, és eltorzult arccal rám nézett.
- A vadócságod nem változott. Ugyanilyen harcias voltál az ágyban. - mosolygott perverzen.
- Kapd be Harry! 
- Láttam már, és nincs olyanod amit be kellene kapnom.
- Hogy süllyedhettél ideáig? Komolyan ezt fogod csinálni? Átállsz a másik oldalra? Sikeres voltál Harry. Miért?
- Itt még inkább az lehetek. - vonta meg vállát.
- El sem tudom hinni, hogy ez ugyanaz az ember áll előttem, aki 3 évvel ezelőtt állt. Ja várjunk csak?! Nem is ugyan az. Egy barom lett.
- Érdekes. Szerinted régen is az voltam.
- Barom? Ó igen. Nem tudtál szeretni, neked mindig más kellett, fűvel fával megcsaltál.
- A régi szép idők. - mondta majd rám mosolygott.
- Baszódj meg Harold!
- Inkább lássunk munkához. Hogy is lehetne téged szóra bírni? - nézett rám gyönyörű zöld szemeivel. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ezt akarja, és tényleg átállt a másik oldalra. - Megvan. Ez régen is bevált. - ezzel lekötözött a székhez. Hiába próbálkoztam ellenkezni, sokkal erősebb volt mint én. - Érdekes. Régen nem ellenkeztél ha kikötöttelek. - mosolygott perverzen.
- Érdekes. Régen még volt egy kis eszed, és nem voltál bűnöző. - néztem rá lekezelően.